Miért fontos az önszeretet és az, hogy mindent megadjunk magunknak.

Ahhoz, hogy jól működjünk elengedhetetlen hogy elfogadjuk és szeretjük önmagunkat. Ha ez nincs meg, akkor felborul minden ami körülöttünk van, nem találjuk az egyensúlyt az életünkben és egyre többször belső feszültséget érzünk.

Első lépésben 3 egyszerű dolgot máris kipróbálhatsz:

  • (Fogadd el magad!) Az önszeretet egyik fontos része, hogy kedves és elfogadó vagy magaddal szemben. 
  • (Sorold előre a saját igényeidet!) Figyelembe veszed a saját igényeidet és nem sorolod azokat automatikusan más(ok) igényei mögé. Nem hajszolod túl magad, vagy nem veszel fel egészségtelen szokásokat. 
  • (Mondj nemet!) Mersz nemet mondani és a kapcsolataidban elvárod, hogy megkapd a kellő tiszteletet és megbecsülést.  Ezért nem is maradsz benne olyan kapcsolatokban, ahol rosszul érzed magad vagy ahol folyton csak bírálnak. 

A lehető legrosszabb és legveszélyesebb dolog, amikor az önszeretet hiányában a saját testünk szenvedi kárát. 

A túlhajszoltság, az idő hiányában elfogyasztott gyors ételek és stressz, ami folyton ott lebeg körülötted és sunyin várja, hogy lecsapjon rád, amikor nem számítasz rá. Talán ebben a percben még nem érzed, de hidd el a tested megjegyzi és nem lesz kegyes hozzád az adott pillanatban. Épp ezért meg kell adnod magadnak a szeretetet, a békét és testednek a nyugalmat. 

Gondolj csak bele, hogy a fenébe tudunk úgy működni, ha az energiáink elfogytak, kimerültek, fáradtak és idegesek vagyunk? 

Sehogy! Sem a munkában, sem a magánéletben nem fogunk jól teljesíteni. Nem tudunk előre haladni céljainkkal sem, mert nem lesz ami inspiráljon. 

Mit is tudunk tenni ellene?

Először is megadni testünknek azokat a szükséges dolgokat, amiket megérdemel. 

Egészséges ételeket, friss levegőt, mozgást, nyugalmat, örömöt. Nincs az a drága ékszer, ruha, vagy cipő ami ezeket a dolgokat helyettesíteni tudja. Tehát most nem fizikai dolgokat kell adj magadnak, az ráér később is, mikor már jóban vagy önmagaddal és elfogadod azt, aki vagy és olyannak amilyen vagy.

Arra ne is gondolj, hogy Te nem vagy semmire sem jó! 

Minden ember szerethető és mindenkinek jár a szeretet is. Bármire képes vagy és ez csakis rajtad múlik! Ha képes leszel önmagad szeretni és elfogadni, meglátod kapuk nyílnak meg előtted és a problémáid lassan kezdenek majd megoldódni.

Hogyan kezdj neki?

Adj minőségi időt önmagadnak. Ez az idő olyan legyen, amikor csak magaddal foglalkozol, csak Te vagy a fontos. 

Kezdetnek napi 1 órát minimum szánj magadra! Ezalatt tornázhatsz, meditálhatsz, olvashatsz, készíthetsz magadnak egy finom, egészséges vacsorát, zenét hallgathatsz, sétálhatsz a természetben, el mehetsz egy masszázsra, egy kezelésre, amihez csak kedved van. A lényeg az, hogy ezidő alatt ne agyalj, hanem élvezd azt az értékes időt, amit magadra szántál. 

A későbbiekben sokkal kipihentebb, vidámabb, energikusabb, vonzóbb, kedvesebb, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb ember leszel.  

Most megosztom veletek az én történetemet, mert én sem akartam tudomást venni semmiről és nem adtam meg magamnak azokat a dolgokat, amik jártak volna. 

Sajnos nekem is be kellett látnom , hogy nem mehet így tovább. Az állandó munka, hajtás, pörgés minden területen, nagyon kivesz az emberből. Éreztem, hogy fogynak az energiáim és már a testi tünetek is elkezdtek jelentkezni. Így gondoltam nem szégyen ha segítséget kérek. Bár mindig is a természetes módszerekben és a keleti orvoslásban hittem, mégis először más utat választottam, hiszen a stressz, a túl pörgés, a megfelelési kényszer annyira eluralkodott, hogy ezen úton próbálkoztam. Bár ne tettem volna. Szép  honlap, gyógyszer nélküli terápia, kedves arc és máris biztonságban éreztem magam. Elmentem és pár kérdés után, ami nem egy terápiás beszélgetés volt, hanem egy kérdezz-felelek műsor, és máris a kezemben volt egy recept. Szedd be és majd jobb lesz. Tényleg??? Ebből a pár perc beszélgetésből ezt sikerült leszűrni. Persze ne is próbáljunk meg más módszert, mikor ezer dolog létezik még, csak hát ez így egyszerűbb megoldás. Gondoltam, egy kicsit többet kellene foglalkozni a másik fél lelkével, szokásaival és máris előbbre haladtunk volna. Ja persze erre biztos nincs idő és kedv, pedig még fizettem is érte, nem is keveset. Semmi baj, megyek tovább és hallgatok az első megérzésemre, hiszen úgyis én döntöm el melyik utat választom.

1 hónapom ráment igaz, de találtam egy Tibeti gyógynövényes kiegyensúlyozó készítményt, ami működik, amellett, hogy nem nyugtató.

De még mit tudnék tenni azért, hogy jobban érezzem magam és energikusabb legyek? Folyton ezen gondolkodtam, megint elkezdtem kutatni, mi az ami közel áll hozzám és örömet okoz. 

Régebben én is sajnáltam magamtól az időt is és a pénzt is. Gondoltam minek az nekem és mindent időpocsékolásnak és pénzkidobásnak gondoltam. Pláne nem ilyen dolgokra költeni, amikre most költök.

Tehát kerestem azt a mozgás formát és kikapcsolódási lehetőségeket, amivel egyensúlyba tudom magam hozni. Ugyanis a magas pulzus volt az a betegség, amit a stressz generált. Az kardiológus nyilván egyből gyógyszert irt, mert ő sem volt hajlandó mögé nézni, hogy honnan ered és hogy ennek okát kellene megszüntetni, nem pedig gyógyszerrel megoldani. Természetesen azt sem fogadtam el, míg az én kedves háziorvosom megnyugtatott, hogy heti 3 x ha újra edzem a testem elvileg normalizálódik. Megbeszéltük keressem meg a nekem megfelelő sportot. Na de mit? A covid miatt közel 3 éve abba maradt a sport. Na jó leküzdöttem a félelmeim és bementem a terembe újra. Nagyon érdekes volt mert ami 30-40 évig működött, az most egy szempillantásra rémálommá vált. A sok izzadt ember, a gépek zaja és az egésznek az atmoszférája valahogy furcsának tűnt. Oke, akkor ennyi, ez már nem az én sportom. Más után kell nézzek. Azt tudtam, hogy ami igazán kikapcsol és a legnagyobb örömet okozza számomra, az a túrázás a férjemmel és a kutyáinkkal. Mikor az erdőben vagyunk a maga csoda és nem mellesleg minden alkalommal a 10 km megvan, tehát kalóriát is égetünk elég szépen. Viszont jön a tél és a mínuszok ideje alatt valami mással ki kellene váltani. 

Eszembe jutott régebben csikungoztam és Taichiztam, bár nem rendszeresen, de nagyon jól esett. Újra elkezdtem itthon. A masszázsra is szánok időt kéthetente, mert jól esik és igényli a szervezetem. Ha lehet hetente, de két hetente mindenképp fel kell töltődnöm ezekkel az energiákkal is.  Aztán az én cuki kislányom azt mondta keresünk nekem még valamit, ami nyugtató, mozgató és jól esik nekem, bármi is legyen az ő eljön velem es végigcsináljuk együtt. 

Ez nagyon jól esett tőle és hamar találtunk egy nagyon cuki jóga oktatót. Régebben jógáztunk, de aztán abba maradt, mert a közelünkben nem volt sok lehetőség. A jóga órán többet is kaptam, mint hittem volna. Mintha ezt a helyet rám szabták volna. A mozgás mellett ott volt a relaxáció, amire teljes mértékben szükségem volt. Úgy tűnik nem véletlen vitt erre a helyre a Jó Isten. Megerősített benne, hogy igenis már akkor jó úton járhattam volna, ha nem hagyom abba a jógázást, de nem baj, jobb később, mint soha. Ezek az energia kezelések és a kellemes mozgás nagyon jól hatnak a szervezetemre. Megfogadtam, semmiképp nem hagyom abba, hiszen nem mehetek magam ellen. Nem tehetem meg magammal, hogy nem foglalkozom a testemmel és a lelkemmel.

. 

De miért is érdekes ez az egész?

Mert én tudtam változtatni és mindent megtettem azért, hogy jobban legyek. Rájöttem tisztelnem  kell a testem és megadni neki mindent amire szüksége van. Ezáltal kinyíltak újabb kapuk, újabb felismerések születtek és újabb tervek, amik még előrébb visznek. 

Eldöntöttem, hogy a jövőre nézve ötvözni fogom a coachingot a terápiás kezelésekkel, pontosabban a hangterápiával.

A másik, hogy végleg elengedem azokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak engem és nem okoznak örömöt, bár ezt már el is kezdem és úgy tűnik jól haladok. 

Most hogy érzem magam? 

Remekül! Végig vittem a saját elképzeléseimet. Megtaláltam a harmóniát  a mozgás formát és tele lettem energiával. Nem sietek sehova, nem kapkodok. Minden és mindenki ráér. Nem esek kétségbe ha valami nem sikerül elsőre. Mindent úgy alakítok, hogy nekem jó legyen. Ha nincs annyi bevételem az sem érdekel, de magamtól mostantól nem veszek el értékes időt. Sokat tettem azért, hogy idáig eljussak és nem szeretném kockáztatni. Rövid az élet és még sok mindent meg szeretnénk élni a férjemmel és a lányommal. 

Egy picit Te is állj meg, gondold végig az életed. Gondolkozz azon, hogyan és mivel tudnál magadnak segíteni? Mi az amit adni szeretnél magadnak?