Miért “jó” a szenvedés?

Miért akarunk boldogtalanul élni? Miért jó beleragadni a mártír szerepbe és még tovább szenvedni? Nem tudják ezek az emberek megmondani, de állítólag még élvezik is egyesek.

Nemrég beszélgettem egy illetővel aki szinte egész életében csak szenved. A gyermekkora nem éppen a legjobbnak mondható, sőt állítólag a mai napig kíséri, elmondása szerint mivel rossz volt a gyermekkor, ezért nem tudott jót adni felnőttkorában az ő gyermekeinek is.  Az illetőnek azóta unokái is vannak, de velük szintén semmi kapcsolat és érzelmileg sem kötődik.

Egész életében magát sajnálta, élményei nem voltak. Elment felette az egész élet keserűen, magányosan, érzelemmentesen.

De ez miért volt neki jó? Feltettem ezerszer a kérdést.

Szerettem volna segíteni neki, de mindig falakba ütköztem. Mivel én annyira akartam ezt, és a kíváncsiság is hajtott felajánlottam neki egy ingyen folyamatot is. Meglepő volt a válasz. Nem szeretné ha segítenék neki, mert ő imád szenvedni. Az illető hölgy már 70 éves ez az érzelmi nyomor élteti. Pedig Ő tudta, felismerte milyen játszmát űz évtizedek óta, így könnyebb is segíteni, viszont olyan régen benne van, hogy már cseppet sem akar ezen változtatni.

Ezeket az embereket a játszmák éltetik. Abban a pillanatban amikor belekerül az ördögi körbe észrevétlenül folytatja a játékot és a szerepének él. Legtöbbször a tudatalatti mechanizmusok működtetik, ritkább esetben tudatosan, manipulatív jelleggel.

A mártír szerepet akár évtizedekig tudjuk magunkkal cipelni, miközben azonosulunk vele.

 

Hogy is kezdődik?

Egy kisgyermek rengeteg figyelmet, törődést, szeretetet igényel. Ennek hiányában fel tud venni egy olyan viselkedési formát, amivel fel tudja magára hívni a figyelmet. Ezek az első lépései a mártír játszmának.

Fontos beszélni róla és foglalkozni vele, mert ennek hiányában ha beleragadunk hosszú évtizedig egy zavaros énképet, folyamatos önmarcangolást, önsajnálatot idézhet elő.

Tipikus jellemzői:

-önsajnálat, önsajnáltatás

-állandó panaszkodás

-erőltetett együttérzés

-bűntudat generálása

-önigazolás keresés

-fásultság

-kiégés

-örökké elégedetlen a sorsával

Hogyan tudunk nekik segíteni?

Ha megértjük őket az sajnos nem segítség. Nem asszisztálhatunk hozzá, mert mi magunk is részesei leszünk a szenvedésnek. Aki elkezdi a mártír játszmát, az lemond az élet örömeiről. Nem tudja élvezni és értékelni a körülötte zajló eseményeket. Mindig csak panaszkodik és minden zavarja.

Sok szeretettel, megértéssel, odafigyeléssel, visszacsatolással elérhetjük, hogy az illető abba hagyja a játszmát.

Fontos megjegyezni, hogy aki saját maga is felismeri, hogy ebben a szerepben él, sokkal gyorsabb és célravezetőbb ez a folyamat.

kommkata.hu